Beszámoló a Határtalanul programról

Határtalanul beszámoló

HAT-KP-1-2024/1-001731

A Határtalanul Programunk előkészítése után, már alig vártuk, hogy útnak indulhassunk május 20-án Horvátországba. A gyülekező és bepakolás után bemutatkozott nekünk az idegenvezetőnk Vera néni, aki az egész út során kalauzolt bennünket. Első állomásként Zágráb városába látogattunk el. Felelevenítettük, hogy Horvátországot I. (Szent) László királyunk csatolta a Magyar Koronához. I. (Szent) László Zágrábban püspökséget is alapított, amelyhez településünk Árpád-kori temploma és plébániája is tartozott a középkorban. Megtekintettük –sajnos csak kívülről - a zágrábi Székesegyházat, amely felújítás miatt zárva volt. A belvárosban a Jelasics téren emlékeztünk meg az 1848-49-es szabadságharcról, valamint korszakban előtérbe kerülő nemzetiségi mozgalmakról tanultakat ismételtük át Nóra nénivel.

Rövid károlyvárosi kitérő után, Kraljevica-ba érkeztünk, ahol kikötői sétát tettünk majd a Zrínyi és Frangepán várkastély megtekintésére került sor egy séta keretében.

Megérkezve a szállásunkra, elfoglaltuk szobáinkat, és megcsodáltuk a szépséges tengeri öblöt. Élveztük az Adriai-tenger közelségét, a bátrabbak meg is mártóztak benne.

Reggel indultunk tovább a Corpus Separatum területére, amely Fiume városát és környékét foglalta hajdanán magába. Fiume mai elnevezése: Rijeka, ahol Terszat várának megtekintésével kezdődött a programunk. Ezt a várat a Frangepán nemesi család építette, majd öröklés révén birtokolták a Zrínyiek is. Innen számolatlan lépcsőn át jutottunk le a belvárosba, ahol több templomot is felkerestünk. Magyar emlékek után kutatva felfedeztük Baross Gábor volt közlekedési miniszter emléktábláját, felidéztük a magyar közlekedés fejlődéséért tett kiemelkedő munkásságát.

Gyakran időzött Fiume városában az egyik leghíresebb írónk, Jókai Mór is. Kedvelt szállodájának falán emléktábla őrzi nevét. A közeli kikötőben megtekintettük a Monarchia idejéből származó épületeket, csatornafedeleket. Megtudtuk, hogy a horvát nacionalizmusnak köszönhetően a magyarságot Trianon után erről a területről javarészt elüldözték.

Jártunk halpiacon, ahol roskadásig megrakott standokon árulták a tenger gyümölcseit.

Abbázia, mai nevén Opatia a következő úticélunk, amely az Osztrák Magyar Monarchia előkelőségeinek egyik legkedveltebb üdülőhelye volt. Gyakran megfordult itt I. Ferenc József osztrák császár és magyar király is a feleségével, Erzsébet királynéval. A közbeeső villákon felfedeztük a magyar építészeti stílusjegyeket is. A településről megtudtuk, hogy a magyar elit gyógyulni is előszeretettel jött ide. Abbáziában tüdőszanatórium, és idegszanatórium is működött, amelyeket a kor hírességei is látogattak. Gyakran időzött a környéken Feszty Árpád, a Feszty-körkép híres festője.  Mint megtudtuk festőfelszerelésével és összecsukható kisszékével járta a környéket, ihlet után kutatva. Maga Feszty is gyógyulási szándékkal időzött a területen, Lovran település egyik villájában lakott, és itt is halt meg, emléktábla őrzi nevét, amelyet szintén felkerestünk.

A szállásra való visszaérkezés után kvízjátékot játszottunk a nap során megszerzett ismeretekből, majd újabb sétát tettünk a tengerparton és szállásunk környékén.

A harmadik napot reggeli futással kezdtük Kristóf bácsival. Később buszra szállva elhagytuk Kraljevicát, és Trakostyán vára felé vitt utunk, amelyet a kiterjedt rokonsággal rendelkező Bánffy család birtokolt utoljára. A vár lélegzetelállító volt, az alatta elterülő tóval. Sokat időztünk a termeit járva, egy kicsit úgy éreztük, mintha a korszak részesei lennénk, mivel a kiállítás nagyon látogatóbarát volt, pincétől padlásig mindent felfedeztünk.

Trakostyánból Varasd-ra érkeztünk, ahol programunkat a varasdi vár megtekintésével kezdtük, majd sétát tettünk a belvárosban, magyar történelmi emlékeket keresve. Megnéztük a Szent Miklós templomot, felelevenítettük Szent Miklós legendáit, aki a horvátok egyik különösen tisztelt szentje. A belvárosban a környéken birtokokkal rendelkező nemesség barokk palotái között sétáltunk.

Turnisce azaz Bántornya községben felkerestük a XV. századi román stílusú templomot, amelyben a Szent László legendáit elmesélő fennmaradt freskókban gyönyörködtünk. Történelemből itt a Magyar Királyság azon időszaka került szóba, amikor Isten üzenet a hívek számára még csak falfestmények formájában ért el. Később, amikor a reformáció tanításai eljutottak országunkba ez gyökesen megváltozott, beszélgettünk az ellenreformáció hatásairól is.

Megérkezve a Hodosi Ifjúsági Központba tapasztaltuk, hogy minden irányból a természet vesz körbe bennünket, a két nap során itt is legalább annyira jól éreztük magunkat, mint Horvátországban. A sportpályán fociztunk, röplabdáztunk, tevékenyen teltek az estéink.

Másnap reggel Lendván a Bánffy Központban indult a napunk, ahol Misi bácsinak a központ vezetőjének előadását hallgathattuk meg a Szlovénia területén élő magyarságról. Megjegyezte, hogy a magyarság igyekszik ápolni a kultúráját, azonban megfigyelhető az, hogy a vegyesházasságoknak köszönhetően gyermekeik már elszlovénosodnak. A lendvai színháznál járva megtudtuk, hogy ezt az épületet is Makovecz Imre tervezte, aki a Becsehelyhez közel eső város, Letenye város könyvtárát is.

A lendvai várat meglátogatva, rengeteg magyar emlékkel találkoztunk. A korábban honismeretből tanultakat felelevenítve ismertük fel a környékre jellemző népi mesterségeket. Megismerhettük az egyik leghíresebb magyar szobrászművész, Zala György alkotásait is, akinek többek között a Hősök Terét is köszönhetjük.

Olyan szerencsében volt részünk, hogy egy világhírű alkotó Salvador Dali kiállított műveit is megnézhettük a várban. Innen egyenesen a Szentháromság-kápolnába mentünk Hadik Mihály magyar hadvezér múmiáját megnézni. A kápolnában egy nagyon kedves idős néni kalauzolt bennünket, aki Hadik Mihállyal kapcsolatos helyi legendákat mesélt nekünk, többek közt a katona és Bánffy Kristóf földesúr leányának tragikus szerelmi történetét. A Hadik név nem volt ismeretlen számunkra, hiszen Nóra nénivel történelemből már hallottunk Hadik András huszárkapitányról, aki egy merész huszárcsellel Berlin városát is néhány napra elfoglalta. Hadik András a múmiaként kiállított Hadik Mihály fia volt.

A kápolna után a Vinarium kilátohoz mentünk. Kilenc emelet magasságból lélegzetelállító látványt nyújtott a táj. A kilátó feliratai segítségével sikerült betájolnunk Becsehelyt is.

A nap zárásaként a dobronaki orchideafarmra mentünk. Itt rengeteg csodás orchideafajta, és egyéb egzotikus növény él üvegházi körülmények között. Többen vásároltunk is orchideákat, illetve vanílianövényeket.

Sajnos nagyon hamar elérkezett az utolsó nap reggele, amelyet Bántonyán a Paradicsomfarmon kezdtük. Beöltöztünk védőfelszerelésbe, amelyben nagyon viccesen mutattunk, majd a Paradicsomfarm egyik dolgozója mesélt nekünk az üvegházakban folyó komoly munkáról, illetve arról, mennyire védik ezeket a növényeket. A farmon termesztett összes paradicsomfajtát megkóstolhattuk.

Muraszombat felé vettük az irányt, ahol a várat és a körülötte lévő parkot sétáltuk körbe. Megtudtuk, hogy Muraszombat magyar lakossága bizony áldozatul esett a szlovénosításnak. Szlovénokat telepítettek be a városba, a magyar lakosságot viszont kitelepítették onnan. Míg Lendván minden felirat szólt szlovénül és magyarul is, úgy Muraszombaton egyetlen magyar üzlettel és felirattal sem találkoztunk.

Utunk Felső-Lendvára folytatódott, ahol a várat néztük meg, amelynek jó része felújítás alatt állt, viszont így beleláthattunk kicsit ezekbe a munkálatokba is. Érdekes és egyben óriási épületegyüttes tárult a szemünk elé, megnyerő kiállításokkal.

Felső-Lendva után a határ közeli Alsó-Lendván még fagyiztunk egyet, majd elindultunk hazafelé Becsehelyre.

Nagyszerű, tanulságos és értékes pillanatokat élhettünk meg a Határtalanul Programnak köszönhetően, amit ezúton is köszönünk azoknak, akik lehetővé tették számunkra.

a programban részt vevő tanulók

A Határtalanul pályázat beadása a fenntartó, Nagykanizsai Tankerületi Központ engedélyével és segítségével történt.

Pályázatunkat a Vidékjáró Kft. gondozta.

Utazásunkról a Császár Bt. gondoskodott

kísérő pedagógusok: Pőcze Nóra, Németh Kristóf