Varázslatos földön jártak...
Németh Regina és Bogdán Leila Loretta 4. osztályos tanulóink részt vettek a Nagyrécsei Körzeti Általános Iskola - a Balaton-felvidéki Nemzeti Park tamogatásával - meghirdetett meseíró pályázatán. Németh Regina meséje a pályamunkákból kiadott gyűjteménybe is bekerült. Cikkünkre kattintva elolvasható Artúr, a vadmcska története című írása. a A két sikeres meseíró diákunk felkészítője Kollár Judith tanítónő volt.
Szeretettel gratulálunk az eredményhez!
Artúr, a vadmacska története
Egyszer volt, hol nem volt, élt négy kis vadmacska az erdőben. Az apjukat vadászok ejtették foglyul, ezért az anyjukkal éltek öten a nagy sűrűben. Egyszer az egyik kicsi, kit úgy hívtak, hogy Artúr, egy pillangót látott és elkezdte kergetni. Artúr sejtette, hogy ennek nem lesz jó vége. De csak azért is kergette tovább.
Egyszer csak a pillangó haza tért, Artúr pedig eltévedt. Csak fákat, bokrokat és kék eget látott. A kék ég megnyugtatta, de nem sokáig, mert hamar besötétedett. Artúr nem talált haza, s már a kék ég látványa sem segített rajta. Minden koromsötét volt. Hirtelen fényt látott és megint rossz érzése támadt. Odament megnézni, hogy mi is az. Ki hitte volna, a vadászok! Felkiáltott! A vadászok meglátták és utánaeredtek. Éppen, hogy sikerült Artúrnak elfutni, s így megmenekült. Sötét volt, a vadászok nem igazán látták Artúrt, így el tudott rejtőzni. De azt még nem tudhatta, hogy mennyi veszély és kaland áll majd előtte. Elrejtőzött egy bokorban és apja utolsó mondatára gondolt:
- „Kövesd a vadászt, de meg ne lásson!” - ö majd elvezet a célodhoz. Artúr a sötétben elkezdte követni a vadászokat, de nyomukat vesztette. Reményét elveszítve húzta meg magát egy bokorban.
Másnap reggel újra elindult megkeresni a vadászokat. Megkérdezett egy madarat, nem-e látta őket. A madár azt mondta, hogy látta őket és jobbra mentek. Majd megkérdezte, hogy vele mehet-e. Artúr beleegyezett és már ketten mentek tovább. Hamar barátok lettek és sokat játszottak. Gyorsan teltek az együtt töltött percek, mikből órák lettek, majd napok és évek.
Artúr már nagy vadmacskává fejlődött. Egy napon rábukkantak azokra, akiket már évek óta kerestek, a vadászokra. Artúr a vadászkocsiban meglátta az apját. Megörültek egymásnak és apja azt kérdezte: -Te vagy az, Artúr? Hogy kerülsz ide?
Artúr azt mondja: -Ezzel te ne foglalkozz! - gyorsan kiszabadította a ketrecből az apját és hazának vették az irányt. Mentek hazafelé miközben Artúr mesélte történetét barátjának és apjának. Hazaértek. A négy testvér újra találkozott, de mindegyik saját útját akarta járni. Artúr anyja és apja is találkoztak, így a család újra teljes lett.
Ha a kis vadmacska nem veszett volna el, akkor apjára nem talált volna rá, s a madárka sem lenne a barátja és ez a mese sem lenne.
Itt a vége fuss el véle, kapaszkodj a fa tetejére!
Németh Regina, Becsehelyi Általános Iskola
